Szembekötősdi

Szembekötősdi

Mára minden józanul gondolkodó tudja, hogy korunk „migrációs” jelensége nem a véletlen műve: tervezett akciók sorozatának kiszámított következménye. Az is tudható hogy a „vegykonyha” ODAÁT van, a terep a mi hányatott kontinensünk – csak a „miért” kapcsán van némi találgatás.

Pedig a válasz roppant kézenfekvő: A Történelem során minden Szuperhatalom féltve őrizte primátusát, hiszen az ebből generált relatív jólét (vagy perspektivikus jövőkép) biztosította számára a viszonylagos belpolitikai nyugalmat. Mihelyst a primátusa kerül veszélybe, vagy a honi helyzete mutat növekvő instabilitásokat, akciózni kezd.

 

Jelenleg az USA az egyedüli szuperhatalom. Igyekszik is a Glóbuszon mindenütt jelen lenni, hogy „kontrollálja” az eseményeket. Ott is ahol ferde szemmel néznek rá mert már kiismerték áldó keze munkáját, s ott is ahol egyelőre a kezeit csókolgatják vagy haptákban szalutálva futkorásznak parancsaira.

Primátusa viszont hanyatlóban. Okait most nem boncolgatjuk; jusson morzsa más asztalára is. Maga a tény azonban vitathatatlan: Államadóssága mértéke okán e Birodalom már ma is csődtömeg lenne, ha a „Petró-dollár” (http://ftmdaily.com/preparing-for-the-collapse-of-the-petrodollar-system/ ) nem tartaná a felszínen. [Az olajat csak dollárért monopolhelyzetből való kiútkeresés kísérletébe bukott bele mind Szaddam Husszein mind Mohammed Kadhafi. Mert az ürügy, miszerint Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak, feketén-fehéren hamisnak bizonyult.]

Ugyanakkor az időzített demográfiai bomba is ketyeg az új időszámítás felé: a fehérbőrű etnikum számarányát már meghaladta az afroamerikai és a spanyolajkú lakosság lélekszáma. Ami drasztikus változásokhoz fog vezetni: más normák, más életszemlélet, más célok, más habitus okán. A feszültség jelei kitapinthatók: valahányszor a fehér amerikai rendőr megrendszabályoz egy fekete-bőrűt (aki ebbe rendszerint belehal), város- ha nem állam-szert válik lehetetlenné a közvetlen és barátságos eszmecsere drog-kontrollról vagy iskolai-lövöldözésekről.

 

Felismerve e zuhanórepülés elkerülhetetlenségét és kockázatait, „párnát” készít elő a gyakorlott Tervezőbrigád, hogy a kényszerlandolás után még valami maradjon működőképes a roncson – mégha a párna mint olyan ezek után diszfunkcionálissá is válik.

A párna szerepére a Főproducer Európát jelölte ki. Megfontolásai közt szerepelhettek, hogy ezzel egy potenciális versenytárstól is szabadul, hogy az Iraki és Líbiai „balesetek” váratlan hozadékai az Ukrajnainál jóval csekélyebb befektetéssel mélyebben is kiaknázhatók. Kiváltképp hogy az Afgán régiók 30 éves hányattatása is finoman szólva beérett. De egy kis rásegítés a Szír folyosóra, s az államalkotástól mindezidáig megfosztott 30 milliós Kurd nép ötletszerű rángatása már kész helyzetet teremtett arra, hogy milliók hagyják a fészkes fenébe a területet mely évszázadokon át otthonuk volt, mára pedig tűzfészek vagy romhalmaz. S uccu neki, irány Európa, ha lehet a leggazdagabb régiói.

Hogy e grandiózus terv nehogy elakadjon, kellett még némi finomhangolás:

1.   Alternatív migrációs nyomás, a szétvert Líbia felől,
Szaharát átszelő fekete-afrikaiak millióival.

2.   Az Európát Unióba tömörítő és vezetésére kijelölt társaság teljes szellemi csődje,
az elemi életvédelmi-reflexek boncasztali post mortem szindrómáival.

3.   A bevándorlás kapujának számító Görögország éveken át tartó pénzügyi földbedöngölésével való elidegenítése, majd az elszakadástól való félelem jegyében történő szemethúnyás afölött hogy a „menekültügyi kiskátét” a Görög állam sutba dobva gyakorlatilag vérszemet ad a nekirugaszkodó migránstömegnek.

4.   S hogy a zökkenők minél simábbak legyenek,
némi apanázs is biztosíttassék a hosszú utat vállalóknak:
úti-pénz taxira és embercsempészekre, okos-telefon kapcsolattartásra a később útba-indítandó tippekhez, hangosbemondó ha a helyzet úgy kívánja.

 

Ha ezt a „párna-szerepet” Európa mindenestől benyeli, abba tuti hogy belegebed.

Ezt csak a csábítóan hívogató integetéssel nyitott-másságukat deklaráló önkéntes ételosztó-brigád tagjai nem érik fel ésszel: jótékony agyukat betölti egy tál meleg étel. [A hazai mélyszegénységben élők, s az éhező gyerekek – kik felé eleddig fordították hervadó politikai csecsüket – felőlük egy ideig most kaffoghatnak éhkoppon.]

 

Az évezredes kultúrájú kontinens sima belegebedése a deklasszálódó szuperhatalomnak azonban még nem kellő biztosíték. A lassan begyógyuló sebeket is fel kell szaggatni, hogy az ellenséges érzület minden régióban felerősödjön, lehetetlenné téve ezzel bárminemű jövőbeni érdemi regionális összefogást.

Láttuk a Franciák közönyét a tenger felől elárasztott Olaszokkal szemben; Anglia kemény elhatárolódását és intézkedéseit a Franciaországból átlábolni akaró tömeget illetően; a Görögök apátiáját mert a rájuk zúduló áradat kezeléséhez szinte semmi segítséget nem kapnak az EU-tól; a Csehek deklarációját miszerint nem kívánnak migránsokat semmilyen szinten integrálni; a Szerbek kufárkodással határos közömbösségét a be és rajtuk átvonuló áradattal szemben; a Horvátok nyílt szembe-menetelét friss EU-tagságuk rájuk is kötelező törvényeivel szemben; Magyarország pocskondiázását a Nyugati médiában egyfelől, míg Szerbia és Horvátország könnyű lélekkel tereli e nehezen zabolázható idegen tömeget Magyar felségterületre.

Ám ha e végzetes újra-széttagolás „csak” befelé-fordulást és morgolódást hozna, VAN a történelmi archívumban elfekvő néhány bevált szcenárió, melyben a Rendező bőséggel válogathat: hogyan pattintson szikrát mely lobot vethet. Mert akkor aztán eljön az Ő ideje: „rendet teremt” – a bevált forgatókönyvei alapján. Nem is lesz nehéz: itt van köztünk tankjaival, repülőivel, katonáival. S mi vele mind (alárendelt) szövetségben. Hogy akkor majd melyik „parasztba” helyezi előbb az Ő végtelen bizodalmát, hogy pacifikálja (= kinyírja) a másik „parasztot”, az nem a mi döntésünk lesz.

 

Felmerülhet a gondolat gondtalanabb körökben: vajon mindez nem puszta (és persze elítélendő) fantazmagória? Hát igen. Kiönteni a gyereket a fürdővízzel mindig könnyebb megoldás, mint belelátni a hamiskártyás lapjaiba-eszejárásába, s leleplezni azt.

Csak egy-kettő még a cinkelt lapokból: az évszázados terheket hurcoló rossz szomszédság, s a történelmi gyökerekkel bíró félelmek miatt Lengyelország és a Balti államok önként vállalták országaik amerikai NATO „védelmi” megszállását; de az USA a megpuccsolt Ukrajna felől is bekeríteni és provokálni igyekszik Oroszországot. Azt az Oroszországot, melytől fél Európa lakossága és ipara kapja a túléléshez s gazdasághoz szükséges energiát.

Nem igényel soklépéses sakkpartit kideríteni: mi is lesz Európával, ha csak egyetlen fronton is kipattan a szikra.

 

A Terv tehát leleplezve, a Tervező szintén.

A legrosszabb az egészben, hogy nagyon sokáig a barátunknak hittük.

Ideje, hogy legalább levegyük a szemünkről a kendőt.

Dég, 2015. szeptember 19.