A GMT+2 javaslat körül

 

A  GMT+2  javaslat finomítása: 
GMO-2    +++

Egy országosan kedélyeket borzoló téma követésének láncolata minap olyan oldalra vitt, mely témájában meghökkentett. Az oldal ötletgazdája akörül kardoskodik, hogy a jelenleg is már megkérdőjelezett értelmű un. „nyári-időszámítás”-hoz képest állítsuk a mindannyiunkat befolyásoló vekkert még egy órával előbbre (szakmai rövidítéssel: legyen ezentúl GMT+2), s ezt állandósítsuk is.

 Azzal persze nem lehet lesöpörni egyetlen javaslatot sem [hiszen a polgári élet egyéb aspektusai is szempontok kell legyenek a normális életvitel kialakításakor] hogy MOST van fontosabb ügy is. Mint például: mi is legyen a mai menü a mára 100ezer, holnapra 300ezer nálunk rekedt migránsnak, miután átmentek azon az Egészségügyi-ellátáson is ingyenesen, amelyért nekem akkor is 6ezer Ft-ot kellett havonta fizetnem (pedig pusztán az orvosságaim receptjére volt szükségem) midőn nem volt munkahelyem, s így jövedelmem sem amiből ezt előteremtsem.

Hiszen egy javaslattal – ha fontos – foglalkoznunk kell.

Hasonlattal: csupán azért, mert a viharos tengeren hatalmas léket kapott a hajó s most a szivattyúkhoz is kevés az ember, valakit mégiscsak oda kell küldenünk oltani ha egyúttal kigyulladt a fedélzet is.

Szóval, míg most a „szivattyú” körül nyüzsög az aggódók apraja-nagyja [hol magam is megfordultam: tanusítják némely bejegyzéseim s elszórt hozzászólásaim] ezennel vállalom az oltás egyszemélyi felelősségét is; mert ez a GMT+2 téma elsimítása (mint látni fogjuk) nem kíván sem rettentő nagy apparátust, sem kivételes agyat. Még ha rendelkezésre áll is.

 

A GMT+2 javaslat kiagyalói nem tanulatlan emberek. A Kandó Kálmán nevével fémjelzett főiskolát látogatva nem lehet kétségünk afelől hogy pontos fogalmaik vannak: egy 40 Wattos izzó mennyit is fogyaszt. Ezen alapulnak a számításaik is, melyből fakad a szárnyaló következtetés: még többet spórolhatunk. Emocionális ráerősítésül (az erre fogékonyabbaknak) a taglalás során bevágtak néhány fotót; illusztrálandó, hogy ugyanabban az estéli órában mikor Budapesten már töksötét van, Madridban még nem kell lámpa a szerelemhez.

Aminek persze semmihez sincs semmi köze, viszont rávilágít: a Földgömb felosztása merev időzónákra azzal jár, hogy bármely időzóna legkeletibb régióinak jutnak a legridegebb körülmények, szemben a zónavég legnyugatibb részére áldással hulló balzsamosabb osztályrésszel. Tehát, ha pusztán az egyenlő jussok alapján kellene az óraállításról dönteni, akkor az eddigi 1 órás időzónákat tovább illene felosztani. Az 1 perces zónaszélesség (emberi léptékkel) már tolerálhatóra csökkentené a keleti végek hátrányait a nyugati végek előnyeihez képest. Csupán a zóna-határokon átívelő tevékenységek „menetrendjében” adódna némi orvosolni való. Ezek az átívelő tevékenységek mű-szóval a globalizált folyamatok. Minél nagyobb illetve több az átívelt zóna, annál globálisabb. Ezekre azért fontos nagyon gondosan odafigyelni – minden egyéb műtét mellett – mert a globalizáció már annyi hasznot hajtott mindannyiunknak, hogy nélküle talán megbetegednénk, elsorvadnánk, sírás-rívástól lenne visszhangos az egész ország.

S míg az ötletgazda s feltehető famulusa kettesben végig-polemizálja 10-20 poszton keresztül e javaslatot [melynek része az a készülődés is, hogy Petíciót nyújtanának be a Köztársasági Elnöknek, a témát napirendbe emelni], beköszönt az oldalra hozzászólással egy alvás-kutató is, aki ott elmondta érveit: mennyire káros az ember bioritmusára az óra félévenkénti ide-oda állítgatása. Amiből e két lelkes újító azt a következtetést vonta le, hogy a GMT+2 állandósítása aztán már végképp csak csudajó lehet.

Nos, kedves Olvasó, eddig tartott a lágy papperlapapp; most jön a szikárabb érvelés.

 

A maximális energia megspórolásának a lehetősége a GMT+2 elképzeléssel valóban helyesen kalkulált. Azaz: a fiúk tudják az egyszeregyet.

Most nézzük (a spórolás aspektusa helyett) a jelenséget a Természet oldaláról: Ugyanaz a nap-éj hossz jellemzi a két nap-éj-egyenlőségi dátumot, március 21. és szeptember 21-ét. (Valamint páronként minden ezt megelőző illetve követő napot is.) Mégis: márciusban még akár vígan síelhetünk is, de a nagykabát is gyakorta jól jön; míg szeptemberben még a szürettel is várunk időnként, hadd legyen a must cukorfoka magasabb. Sommásan fogalmazva: a Természet működését, az azonos napszaki állapotokhoz képest, jelentős fázis-késés jellemzi.

Namármost. Az emberi faj a Természet része. [Megengedem: e partikularitás tekintetében is léteznek „másként-gondolkodók”. Itt velük nem foglalkozhatok – anélkül hogy magát a gondolkodás mibenlétét is körbe ne járnánk. Ezt viszont nem teszem, csak előrevetítem: a megtérülés e speciális téren oly csekély lenne hogy inkább hagyom e seregletet „másként-gondolkodni”.]

Ha viszont a Természet részei vagyunk, akkor az ő hintaján utazunk, azaz a mi működésünk természetének is alapvető eleme ugyanez a fázis-késés. Ha ezt felborítjuk – mondjuk, a spórolás racionáléja mentén – magát a természetes működésünk alapjait zúzzuk ripityára.

És ez még csak kétszerkettő. Remélem nem volt nehéz követni; az ötletgazdáknak sem.

 

A Becsület azonban azt kívánja, hogy ha már a fiúk annyit agyaltak ezen az ötleten, valamit azért tartsunk meg belőle. A magam részéről a GMT+2 formulában csak két apró kiigazítást tennék: szóljon az új javaslat a GMO-2 -ről.

Remélem, nem lesz túl nehéz kidolgozni.

Dég, 2015. augusztus 7.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Beteg-eligazító

A Civilizáció könnyebbséget hozott életünkbe. Meg finomodó udvariasságot is. Csupán a kismillió beteg hozadékát nem észleljük tiszt...