A GMT+2
javaslat finomítása:
GMO-2 +++
Egy országosan kedélyeket borzoló
téma követésének láncolata minap olyan oldalra vitt, mely témájában
meghökkentett. Az oldal ötletgazdája akörül kardoskodik, hogy a jelenleg is már
megkérdőjelezett értelmű un. „nyári-időszámítás”-hoz
képest állítsuk a mindannyiunkat befolyásoló vekkert még egy órával előbbre
(szakmai rövidítéssel: legyen ezentúl GMT+2), s ezt állandósítsuk is.
Hiszen egy javaslattal – ha
fontos – foglalkoznunk kell.
Hasonlattal: csupán azért,
mert a viharos tengeren hatalmas léket kapott a hajó s most a szivattyúkhoz is
kevés az ember, valakit mégiscsak oda kell küldenünk oltani ha egyúttal
kigyulladt a fedélzet is.
Szóval, míg most a
„szivattyú” körül nyüzsög az aggódók apraja-nagyja [hol magam is megfordultam: tanusítják némely bejegyzéseim s elszórt
hozzászólásaim] ezennel vállalom az oltás egyszemélyi felelősségét is; mert
ez a GMT+2 téma elsimítása (mint
látni fogjuk) nem kíván sem rettentő nagy apparátust, sem kivételes agyat. Még
ha rendelkezésre áll is.
A GMT+2 javaslat kiagyalói nem tanulatlan emberek. A Kandó Kálmán nevével fémjelzett
főiskolát látogatva nem lehet kétségünk afelől hogy pontos fogalmaik vannak:
egy 40 Wattos izzó mennyit is fogyaszt. Ezen alapulnak a számításaik is,
melyből fakad a szárnyaló következtetés: még
többet spórolhatunk. Emocionális ráerősítésül (az erre fogékonyabbaknak) a
taglalás során bevágtak néhány fotót; illusztrálandó, hogy ugyanabban az estéli
órában mikor Budapesten már töksötét van, Madridban még nem kell lámpa a
szerelemhez.
Aminek persze semmihez sincs
semmi köze, viszont rávilágít: a Földgömb felosztása merev időzónákra azzal
jár, hogy bármely időzóna legkeletibb régióinak jutnak a legridegebb
körülmények, szemben a zónavég legnyugatibb részére áldással hulló balzsamosabb
osztályrésszel. Tehát, ha pusztán az egyenlő jussok alapján kellene az
óraállításról dönteni, akkor az eddigi 1 órás időzónákat tovább illene
felosztani. Az 1 perces zónaszélesség (emberi léptékkel) már tolerálhatóra
csökkentené a keleti végek hátrányait a nyugati végek előnyeihez képest. Csupán
a zóna-határokon átívelő tevékenységek „menetrendjében” adódna némi orvosolni
való. Ezek az átívelő tevékenységek mű-szóval a globalizált folyamatok. Minél nagyobb illetve több az átívelt zóna,
annál globálisabb. Ezekre azért fontos nagyon gondosan odafigyelni – minden
egyéb műtét mellett – mert a globalizáció már annyi hasznot hajtott
mindannyiunknak, hogy nélküle talán megbetegednénk, elsorvadnánk,
sírás-rívástól lenne visszhangos az egész ország.
S míg az ötletgazda s
feltehető famulusa kettesben végig-polemizálja 10-20 poszton keresztül e
javaslatot [melynek része az a készülődés
is, hogy Petíciót nyújtanának be a Köztársasági Elnöknek, a témát napirendbe
emelni], beköszönt az oldalra hozzászólással egy alvás-kutató is, aki ott
elmondta érveit: mennyire káros az ember bioritmusára az óra félévenkénti ide-oda
állítgatása. Amiből e két lelkes újító azt a következtetést vonta le, hogy a GMT+2 állandósítása aztán már
végképp csak csudajó lehet.
Nos, kedves Olvasó, eddig
tartott a lágy papperlapapp; most jön a szikárabb érvelés.
A maximális energia megspórolásának
a lehetősége a GMT+2 elképzeléssel
valóban helyesen kalkulált. Azaz: a fiúk tudják az egyszeregyet.
Most nézzük (a spórolás
aspektusa helyett) a jelenséget a Természet oldaláról: Ugyanaz a nap-éj hossz
jellemzi a két nap-éj-egyenlőségi dátumot, március 21. és szeptember 21-ét.
(Valamint páronként minden ezt megelőző illetve követő napot is.) Mégis:
márciusban még akár vígan síelhetünk is, de a nagykabát is gyakorta jól jön;
míg szeptemberben még a szürettel is várunk időnként, hadd legyen a must cukorfoka
magasabb. Sommásan fogalmazva: a
Természet működését, az azonos napszaki állapotokhoz képest, jelentős
fázis-késés jellemzi.
Namármost. Az emberi faj a
Természet része. [Megengedem: e
partikularitás tekintetében is léteznek „másként-gondolkodók”. Itt velük nem foglalkozhatok – anélkül
hogy magát a gondolkodás mibenlétét is körbe ne járnánk. Ezt viszont nem
teszem, csak előrevetítem: a megtérülés e speciális téren oly csekély lenne
hogy inkább hagyom e seregletet „másként-gondolkodni”.]
Ha viszont a Természet
részei vagyunk, akkor az ő hintaján utazunk, azaz a mi működésünk természetének is alapvető eleme ugyanez a fázis-késés.
Ha ezt felborítjuk – mondjuk, a spórolás racionáléja mentén – magát a
természetes működésünk alapjait zúzzuk ripityára.
És ez még csak kétszerkettő.
Remélem nem volt nehéz követni; az ötletgazdáknak sem.
A Becsület azonban azt
kívánja, hogy ha már a fiúk annyit agyaltak ezen az ötleten, valamit azért
tartsunk meg belőle. A magam részéről a GMT+2
formulában csak két apró kiigazítást tennék: szóljon az új javaslat a GMO-2
-ről.
Remélem, nem lesz túl nehéz
kidolgozni.
Dég, 2015. augusztus 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése