Putyin vs. Hunyadi János

Putyin – korunk Hunyadi Jánosa

Történelmi-hangolású politikai-kicsengésű időszerű üzenet

Aki ismeri a középkor történelmét, s nem fedi a szemét homály a zajló események kapcsán sem, annak a cím igazsága belátásához nem kell kísérőszöveg.

Mégis úgy döntöttem, kifejtem a címbeli állítás igazolását, bár korántsem biztos hogy az elegendő lesz a putyinbérenc megbélyegzés elkerüléséhez. De sok olyan fiatal lehet, aki – hiányos történelmi-ismeretekkel – nem jut el önállóan ahhoz hogy felismerje ennek a meglátásnak a jelentőségét. Tehát:

A XIV századi ~3 milliós Magyar államnak folyamatos fenyegetéssel kellett számolni a dinamikusan nyomuló Oszmán Birodalomtól, amely csaknem tízszer-annyi emberanyag fölött diszponált. Az akkori Oszmán állam „fejlődése” rablás-szemléletközpontú területi-nyomulásból állott, a meghódított terület és lakosság alávetésével. A nyugati áskálódások és a kufárok generálta puccs által is meggyöngített, területileg zsugorodó, hanyatló Bizánci Birodalom, a kisebb népcsoportok és államalakulatok ekkora erővel szemben nem voltak képesek ellenállni. Behódoltak, és a többszáz év alávetettség után visszanyert szabadságukat követően kerültek szembe a visszafordíthatatlan károkkal: gyűlölködés és testvérharc, nyílt vagy csak parázsló szinten, akár egy falu határán belül is.

Közép-Európa akkori legerősebb állama, a Magyar Királyság, felismerte idejekorán a veszélyt, s megpróbált elébemenni hogy elhárítsa a veszedelmet. Amely persze nem egyedül őt fenyegette; de Magyarország útba esett a nála gazdagabb, nyugatabbra fekvő régiók felé. Akik – valamiféle közös genetikai-háttér által determináltan – kedvtelve pöcskörészték egymást már vagy ezer év óta, magasról tojva a messziségben mordulásokkal készülő veszedelmekre. Így a Magyar állam csak csupán magára, önnön erejére számíthatott.

És kitermelte Hunyadi Jánost. Aki hadvezérként seregeivel számtalan nyert viadallal lassította az oszmán előrenyomulást a Balkánon – bár apasztva ezzel akaratlanul is a magyar vért. Ám a fokozatos nyomulás lassan mégis elérte Belgrádot, az ország déli határán. Ahol döntő ütközetre került sor. Olyanra, amely csaknem 100 évre visszavetette a további oszmán előrenyomulást ebbe az irányba – merthogy Hunyadi ismét győzedelmeskedett. Akkora volt a győzelem, hogy jelentőségét még a fellélegzett Pápa is honorálta: rendeletet bocsátott ki az alkalomról való illő megemlékezésre. Azóta, ennek mementójaként zúgnak délben a harangok Európa-szerte – aminek még az emlékétől is szabadulni igyekszik e modernségére mindinkább büszke kor.

És volt még egy másik Hunyadi is: Aki apja idő előtti halálával a csehek ármányos fogságába esett, majd mégiscsak népakarattal a trónra került, s Mátyás királyként eredeti politikai talentumával az országot nívós európai szintre emelte, miközben magasan-szervezett és ütőképes Fekete-seregével továbbra is kordában tartotta a próbálkozó oszmán betöréseket. Igaz, ehhez neki is „hódítania” kellett. Viselt kisebb háborúkat a Csehek és a Habsburgok ellen, ám nem leigázási céllal hanem két nyomós okból: a) a délen zajló védelmi-harcok finanszírozása újabb erőforrásokat igényelt, a fogyatkozó hazaiak kimerülését pótlandó, b) biztosítani a hátországot a nyugati határ felől is, ahonnan érkező területi-aspirációknak már négyszáz éve határozott lenyomatait őrzi az írott történelem.

Végülis megrogyott Magyarország. Mátyás Bécsi bevonulását követően nemsokra meghalt ételmérgezésben, majd a Habsburgok módját ejtették hogy harc nélkül is jussot formáljanak a magyar trónra, az oszmán hadak meg eközben vajpuhán bevonultak a kivérzett, gazda nélküli országba. Ahol persze folyt a megalkuvás nélküli küzdelem – immár két irányba: a hódító török és a kizsákmányoló Habsburg ellen. S e további 150 éves dúlás vérveszteségeivel fogyott-fogyott a magyar etnikum… Amire azután – a közel 400 évig Habsburg érdekszférához kötött országra, ahol Bécs a nemzetiségeket egymás ellen hangolva és kijátszva lavírozott primátusa megtartásáért, s általa belesodortatott egy Magyarországra nézve semmi hasznot nem hozó háborúba – a győztes hentesek fehérgalléros ülésezésekor a Trianoni ország-feldarabolás tette fel a pontot.

A magyar nemzet ugyan él, bár megosztottan és szétdarabolva – ám a még intakt anyaországban újabban a belső degeneráció és árulás veszélyeitől is sarokba-szorítottan, amit mézes-hanggal indító szárnyaló-ígéretekkel megintcsak nyugati-irányból szítanak. Hogy vajon belepusztulunk-e ebbe, az lassankint már nem is a mi választásunk.

Putyin elnök NEM SZÁN hasonló sorsot országának.

A szintén zaklatott múlttal bíró orosz államalakulat – amelyet mind stabilizálódásában mind fejlődésében hátráltattak a nyitott területeken évszázadokon át keresztülviharzó mongol hordák, valamint nyugat felől az ismétlődő svéd és lengyel, néha kooperációs betörések (amihez egy ízben szerencsétlenül társult a hódoltság alatt három-részre szakadt Magyarország Erdélyi uralkodója is – attól az eszmétől áthatva hogy a nyeréssel kiterjedő hatalom birtokában nagyobb ellenállást mutathat fel az oszmán megszállókkal szemben) – megjárta a történelem poklát. A halmozódó elmaradottság nyomán, a társadalomban fokozódó elégedetlenség táptalajul szolgált egy példátlan kísérlethez – ráadásul egy világégés közepette – melynek idegenségétől és precedens-teremtő voltától berezelt az egész Nyugati világ (bár az eszme importőrei ők voltak). A nyugat felől rájuk zúduló össztüzet és a belső polgárháborút is túlélve, egy a bizalomhiány végletes defektusával bíró rendszer épült ki, amely lakosaiból is milliószámra követelt ártatlan áldozatokat. Ám még e torzulásba-merevedett birodalomban alávetetten élő nép is képes volt elhárítani a számukra kitervelt megsemmisítő csapást [amely (csodák csodája) ismét Nyugat felől jött], sőt…

De – mint minden korrumpálódott rendszernek – eljöttek a végnapjai. S ezt azon-nyomban kihasználni igyekezett a két világégésen hatalmasat nyerészkedve felemelkedett szuperhatalom – tolva persze maga előtt, mint háttérből a bűvészinas, az Oroszországhoz földrajzilag közelebbi szatellitjeit (ahova azért a holtbiztos irányítás kedvéért belopódzott, s kiépítette a hálózatát).

Mára ez a pimasz settenkedés odáig fajult, hogy az egykori szláv népközösség szakadárrá tett tagját hitegetésekkel addig butították, míg az (kalkulált CIA segédlettel végrehajtott puccsot követően) teret engedett az ott még nem ismert mételynek. Amely e friss terepen elkezdett hatalmasan munkálni: létrehozni kihelyezett mérgező-centrumait és támadó-bázisait Oroszország ellen, annak közvetlen határában. Ezzel párhuzamosan elszabadultak ebben a szakadár államban a politikai-indulatok is. Elbizakodottá tette a komikusból elnökké előlépett bohócot a kapott széleskörű támogatás mögött kiépülő Amerikai jelenlét, s kezdte a foga fehérjét kimutatni országa másnemzetiségű lakosai ellen: Lődözni az egyiket Donbaszban, amihez behívókat küldöz a másikhoz Kárpátaljára – mindeközben mindkettő nyelvének a használatát betiltja, kéredzkedik EU és NATO tagság után hogy nagyobb biztosságot érezzen a segge körül, megtoldva mindezt a támogatói felé a legerőszakosabb követelésekkel.

Nos, ekkor – s nem előbb – elégelte meg az Amerikai készülődést Oroszország sokat tapasztalt elnöke. S csördítet oda, figyelmeztetésül, a szláv testvérnépnek. Holott égzendítő pusztításhoz is meglett volna a lehetősége. A figyelmeztetés azonban nem használt. A métely úgy látszik túl mélyre hatolt, a beálló üszkösödés már komolyabb operációt kíván. A méreg eközben terjedt Ukrajna vénáiban, Nyugatról átpumpált nagymennyiségű fegyverzet formájában. Komoly feladat hát úgy vezetni a szükséges operációt, hogy még elviselhető szenvedés árán váljék gyógyulttá az a végtag amelyik még menthető. S mindezt úgy, hogy az ellentérfélen legalább hatszor-annyi megszédített és feltüzelt egyén szájából habzik, hogy Oroszországot meg kell büntetni. De a kellő büntetést is kitalálták már a tömegeket hátulról tüzelők: Oroszországot le kell győzni, meg kell semmisíteni.

S ezen orkesztrált, öntudatát-vesztett üvöltözés karmestere onnan dirigál, ahol őt ezek verejtéke, sorsa, kiomló belei nem zavarják: két széles óceán választja el plázáit és sétálóutcáit a túlparti történésektől.

Szóval:

Putyin küzd egy országánál számarányokban többszörös népességű és gazdasági-potenciálú ellenséggel, amely eltökélt abban hogy elpusztítsa Oroszországot – de amely a korszellemhez simulékonyan igazodva álszentül váltig állítja magáról hogy nem részese a háborúnak. – Hunyadi helyzete bő 500 évvel ezelőtt, a szándékok és a számarányok tekintetében hasonló volt; csupán az ellensége volt őszintébb.

A támadó fél a lekötelezettjeit és a sakkban-tartottakat küldi a frontvonalban az első sorba: a szakadár szláv nemzet orruknál fogva vezetett polgárait, példák statuálásával is ösztökélve és fanatizálva kiképzett hóhérbrigádok által. Beszállítóknak befogva Nyugat-Európa megszállt és meszmerizált nemzeteit, a menekülő ukránok ellátására pedig mindenkit kér aki „ismer könyörületet”, csak őt hagyják ezzel békén, mert neki fontosabb dolga van: átpasszolni a műholdas információit az amerikai-fegyverekkel tüzelő ukrajnai ágenseinek. – Hunyadi idején is az Oszmán hadak élén tereltettek a már alávetett népek fiai, „élet vagy halál” hátsó-noszogatással, de a párhuzam itt megszakad.

Ha Oroszország elbukik e harcban, a tét az egész világ – mert a rendtevő szerepében tetszelgő martalóc életben-maradásának kulcskérdése a fenntartható rablás; ami mögötti hajtóerő nem más, mint értéktelen papírt a nyomtatás manővere által nemzetközileg elfogadott fizetőeszközzé változtatva fenntartani országa határain belül azt a jólétet, amit nyomasztólag akkora adósságállomány terhel amire a történelem során eddig még nem volt példa.

Ha Hunyadi, majd a tagjaiban vérző Magyarország nem állja gátját az akkori Oszmán előrenyomulásnak, Nyugat-Európa országai nem léteznének a mai állapotukban. Ám hála és köszönet helyett, elkényeztetett gyerek módjára viselkednek. A jólét szagos cukorkái mellett beszopnak minden sületlenséget. Hogy idegennél is idegenebb területekről özönölve érkező terrorista-ivadékokkal oldják majd meg a vérfrissítést, hitegetve magukat azzal is hogy e bevándorlók majdcsak agysebésszé lesznek. Hogy kulturális emelkedés ha közülük minden második lény lilahajú és zöldlelkű, megspékelve a szenzációval hogy mostantól már a férfiak is szülhetnek. Hogy Oroszország meg akarja támadni őket…

Csöndben kérdem azokat, akik még képesek a gondolkodásra: Mi a rossebet kezdene a 140 milliós Oroszország 600 millió agyalágyult buzeránskedvelővel? Az oroszok semmi mást nem akarnak mint egészségben háborítatlanul élni országuk határain belül. És nem fognak elnézőek lenni azokkal szemben akik a megsemmisítésükre törekszenek.

A kollektív Nyugat azonban eltökélt. Nap mint nap kijelentik, fokozódó arroganciával, hogy Oroszország nem győzhet. A folyamatos provokációkkal viszont – ha tartják magukat eddigi viselkedésükhöz – a saját sírjukat ássák meg. Ugyanis Oroszországnak – Hunyadi Magyarországával ellentétben – van olyan fegyvere amivel megállíthat akármekkora erőt és sereget. Aminek a használata persze vissza is üt. De egy dolog biztos: Oroszország nem fogja hagyni magát felkoncolni.

Jó lenne ha Amerika jelenlegi csatlósai – a párhuzamból is fakadó figyelmeztetések mentén – tudatára ébrednének végre manipuláltságuknak, és aszerint váltanának önként „játszótársat”.

Összegezném: Ha hőst vagy példaképet kívánnál e csetlő-botló identitászavaros mai világban, elég e címig visszamenni. Ha viszont ostobát, rosszindulatút, bűnöst, netán gonoszt, akkor iránymutató az Újvilág pionírjainak a tanácsa: Keep West [Tarts Nyugatra].

2022. 12. 04. Fuggerth Endre

Néhány híranyag, mely előzékenyen ösztökélt arra hogy ez az elemzés megszülessen:

i) „Franciaország megkezdte az Oroszország elleni különleges bíróság létrehozását”
(francia külügyminisztérium)

ii) „Az Európai Unió nem nyugszik addig, amíg a kijevi rezsim nem tudja “legyőzni” Vlagyimir Putyin orosz elnököt.”
(Ursula von der Leyen, Európai Bizottság vezetője, 2022-11-24 Finnországi sajtótájékoztató)

iii) „NATO: a szövetség ajtaja nyitva, de Ukrajna számára még nem jött el az idő”
(A NATO-tagállamok külügyminiszterei Bukaresti találkozója 2022-11-29)

iv) „NATO: nem engedhetjük, hogy Oroszország győzzön”
(Jens Stoltenberg NATO főtitkár 2022-12-1)

v) „America will need more help from its allies in the coming year to preserve its leadership of the global order” (The Economist)

Magyarul: „Amerikának több segítségre lesz szüksége szövetségeseitől a következő évben, hogy megőrizze vezető szerepét a globális rendben.”

Még-magyarabbul: Amerika elvárja hogy mindazok akiket uszályába szédített,
segítsék őt abban hogy megőrizhesse ingadozó Világhatalmát – kerül amibe kerül.

vi) „A német közszolgálati rádió szerint a magyar miniszterelnök körül végül elfogyott a levegő a Putyin-barátsága miatt, [megtoldva ezzel] és mivel Magyarország gazdaságilag is nagy bajban van, a pénzek befagyasztása most már tényleg hatékony ütőkártya az unió kezében.” (HVG)

Némi értelmező kommentár a toldalékhoz: „nagyon rossz füle van annak a késköszörülésre, aki nem hallja, hogy Shylocknak éppen a szív kell.”

Utalás Shakespeare Velencei kalmár drámája Shylock zsidó uzsorása, aki keresztény adósának szívét akarja kivágni – Németh László [író, műfordító 1901-1975 ], szárszói beszéd*.

* Amely látnoki-próféciáért, később-történt borzalmak bekövetkezésére mutogatva mégkésőbb, személyét meghurcolták.